Engem még Hetényi Laci bácsi indított el a pálya, illetve a rádiózás felé. Valamiért őt választottam ki, mikor levelet írtam az RT szerkesztőségnek, válaszolt, majd meghívott, és több alkalommal voltam nála a házukban, sőt egyszer a nyaralójukban is, ahol voltaképpen a rádiózást folytatta. Mai napig megvan az a laborműszer ( voltmérő ) amit kaptam tőle, meg az a szupreg vevő, amit a "Készüljünk a rádióamatőr vizsgára" című könyvből építettem meg, és Laci bácsi tekerte meg nekem hozzá a tekercset, és segített éleszteni. Van egy Univo-3 műszerem, aminek valamiért letört a mutatója, és még Laci bácsi ragasztott az eredeti helyett újat vékony üvegcsövecskéből shellac-al. Tizenpár éves fejjel nagy csodálattal néztem a laborját, a nixie csöves frekimérő különösen tesztett. Emlékszem egy alkalommal megkínáltak cseresznyebefőttel, aminek nagyon furcsa íze volt, de aztán mondta a felesége, hogy a cukorbetegség miatt készítik cukor nélkül. :-) Szeretettel emlékszem vissza rá, nagy szerepe volt az életem alakulásában. Mint természetesen még sok embernek, de most ő került szóba. :-) Még a levelek is megvannak valahol. Ez valamikor 90 körül volt, most hirtelen nem tudom belőni pontosabban.