Hát, persze, Sunshine, a dialógusok nekem is nagy vesszoparipám. Ritka az az eset, amikor jogos és átgondolt a stilizált beszéd, egyébként általában az élobeszéd nem hiteles szimulációjáról van szó, vagy a nagy hollywoodi one-liner betegségrol, amikor minden mondatot bombasztikusnak szánnak.

Én Lester belso monológjaira gondoltam, amelyekbol valahogy hiányzott az a plusz, amitol elsore megjegyzem, és amit nem feltétlenül a ritka szavak, vagy hosszú körmondatok adnak meg. (A régi film noirokban van erre millió példa, akkoriban nagyon ment a narráció, de gondolhatunk a közelmúltra is, arra, hogy: choose life. choose a job. choose a career. choose a f..king big television. an electric tin opener... stb. stb. Szerintem ez elég ragadós kis monológ volt pl.)