A belső monológok szerintem nem "alulfogalmazottak", ugyanis az emberek nagy többsége általában így (vagy még ennél is szimplábban) beszél. Engem pl. kifejezetten zavar bizonyos filmekben, hogy olyan jól, szépen, kereken ÉS ráadásul frappánsan beszélgetnek a szereplők. Néha bizony felüvöltenék, hogy ez nem igaz, így senki nem beszél, max. az író. Nem is értem, hogy miért kéne olyan szellemes és velős dolgokat mondani hétköznapi szituációkban, hogy azt később idézgetni kelljen/lehessen.