20. hét/album: Short Stories

 

Még mindig nem lépünk túl a ’79-es éven, hiszen novemberben a boltokba került Vangelis és Jon Anderson közös kislemeze, az I hear you now. A kiváló dal beharangozója volt a Short Stories LP-nek, ami két hónappal később követte. A formáció nevét – Jon & Vangelis – egyszerűen a keresztnevekből rakták össze.

https://www.discogs.com/release/4947211-Jon-And-Vangelis-Short-Stories

 

Az album dalait még ’79 februárban rögzítették, mikor Anderson, fáradtan a Yes együttes zenei irányát érintő belső csatározásoktól (melyek rövidesen a zenekar időszakos feloszlásához vezettek), felkereste Vangelist egy kis közös zenélésre. Nem gondoltak album készítésére, csupán jól akarták magukat érezni, ami zenésznyelven azt jelentette, hogy bekapcsolták a felvevőt és spontán elkezdtek játszani, énekelni. Röpke három hét (sőt egyes források szerint 4 nap) alatt egy albumra elegendő anyagot rögzítettek, amit utóbb megjelentetésre is érdemesnek találtak. Az utómunkák elsősorban a vokált érintették, Anderson további szövegeket írt és énekelt fel, miközben a hangszeres részek szinte változatlanul az elsőre felvett zenék maradtak.

 

Mindez szinte hihetetlennek tűnik annak fényében, hogy a Short Stories egy igencsak szimfonikus hangzású lemez, fényévekre az akkoriban divatos punk és new age popzenéktől. Nem is tudom mással magyarázni, mint Vangelisék elképesztő improvizációs és hangszerelő tehetségével, hogy egy ilyen instant zene elsőre ilyen jól szóljon. Nyilvánvalóan kellett hozzá, hogy Vangelis és Anderson egy hullámhosszon voltak zenei filozófiájukat illetően (minimális tervezés, maximális spontaneitás), és Vangelis stílusa is kompatibilis volt Anderson magas fekvésű hangjával. Meg kell mondjam viszont, hogy szerény angol tudásommal nem igazán tudom megfejteni az Anderson szövegek értelmét, valószínűleg a szöveg funkciója itt nem több, mint hogy a vokált fel lehessen énekelni a hangszeres alapra.

 

Hadd emeljek ki pár dalt a lemezről:

Curious electric: Rögtön az első számban belekóstolunk a Vangelis varázslatba, a két és fél perces intro csakúgy, mint a szám befejezése felidézheti bennünk a Spiral szám intenzitását, a dobok és szinti effektek dübörgését. (Szentségtörés azt mondani, hogy talán ki is lehetett volna hagyni a középrészt és Anderson énekét ebből a számból?)

I hear you now: Igazi popsláger a dal, az album kevés szabályosan felépített, egytémájú számainak egyike. A dalban ugyanazt a sequencer arpeggiót halljuk, mint az Odes album Racines számában, csak itt sokkal gyorsabb tempóban. Az LP-n a szám teljes egészében hallható, a kislemezre valamivel rövidebb változat került.

A tábortűz hangulatú The road, és a finom átkötésekben bővelkedő, szimfonikus Far away in Baagad/Love is után elérkezünk másik kedvencemhez: a One more time-ból süt a spontaneitás, mégis minden hang a helyén, ragyogó futamokkal és finom CS-80 hangzással kényeztet bennünket Jon és Vangelis.

A play within a play: Darab a darabban, a cím utalhat a romantikus Vangelis stílusban induló és záruló dal bombasztikus középrészére (ld. még Flamants Roses). És 2 percnél micsoda barokkos betét díszíti a dalt!

 

Nem mintha Vangelist különösebben foglalkoztatta volna, de a nagyközönség „vevő” volt a szokatlan popalbumra, amely Angliában a slágerlista 4. helyéig jutott (köszönet 626 fórumtársunknak a listáért), Hollandiában pedig első lett – ezt a teljesítményt egyik későbbi J&V lemez sem hozta, dacára a Short Stories-nál kiforrottabb daloknak.