Valerij Illja

Virágzó virágok

az éjszaka megszűrte a csöndet
amelynek mélyén a tücsök
mint száraz virág lelkét
a virág kékje egy tehén párás szemébe rejlett
nyugalom árad belőle a pásztorgyerekre
ok nélküli könnyektől virágai
a tiszta fűbe ugratja a nyúlfiat
a legmeghittebb virág illata érzik a gyermekkorból
ahol nagyanyja arcát a tehén nyakához szorítva sír
menedéket keres az emlékektől
fagyos viráglehelet süt belőlük
szürke ökrök ballagnak ezüst eke előtt
akinek virágot dobott a kertből a sövényen át
elengedte az eke szarvát és kedvesen hívja
a nagyanyját virágözön
angyalok az árvagyerek körül
angyalok s virágok hunyorognak
s a nagymama már nincs sehol

_{/Oláh János ford./}