Abszolute egyetértek nyers polgártársunk hozzászólásaival. Személyszerint az a véleményem, hogy picinyke hazánkban nem igazán ismerik még azt a kifejezést, hogy sztrájkkultúra. Ugyanis ami most folyik az nem sztrájk, mert kérdem én - ismételve önmagam - milyen sztrájk az, ahol a dolgozók több mint kilencven százaléka az általános sztárjk felhívás ellenére felveszi a munkát. Ezt a mostani dolgot én inkább a kisebbség többségre kényszerített akaratának tartom.
Derek!
Neked pedig csak annyit, hogy feleslegesnek tartom lereszkedni arra a primitív szintre, mellyel válaszoltál véleményemre. De két dolgot hozzátennék:
1. Ajánlom figyelmedbe a Hoffa című filmet...
2. Ha szerinted én rosszul gondolkodom erről az egészről, akkor talán olvasd el az elmúlt 20 hozzászólást. Azt hiszem ebben az országban közel egymillió ember a három szakszervezeti kiskirály - by szoltan - kibaszott elfogultsága és fafejűsége miatt kénytelen szívni. És ez legyen szó bármilyen demokrácia adta jogunkkal NEM HELYES!

Ja, és még valami: milyen tárgyalások azok, ahol a szakszervezetek nagyhatalmú urai csak és kizárólag a Máv-tól várják a megválátást, de normális kompromisszumra képetelenek. Miért nem lehetett például - a Máv-hoz hasonlóan - többféle javaslattal előállni? Félreértés ne esék én nem vagyok elfogult a Máv irányában, de számomra sajna az jött le az elmúlt hetek hireiből, hogy inkább a Máv az, aki hajlandó lenne a megegyezésre, csak nem azokkal a feltételekkel, amelyket a "szakik" tettek le az asztalra.
Nekem úgy tűnt mintha már hetekkel ezelőtt - függetlenül a Máv hozzáállásától - el lett volna döntve: hogy itt pedig bizony sztrájk lesz és mi megmutatjuk, hogy nem vagyunk pudingból. Velünk nem lehet szarozni.
Hát ennyi.