Kedves Katherina,
Azt hiszem, rosszul fejeztem ki magamat, vagy inkább kétértelműen. Én a Lányom nélkül-nél úgy értettem a hivatkozást, hogy hiszen megismerte az a szegény asszony a férjét, több éve éltek együtt az USÁ-ban, honnan kellett volna még csak gondolnia is, hogy egy másik országba is el "kell" majd mennie, ráadásul hogy ott majd úgy befolyásolhatja a rokonság, sőt az időközben, ottléte alatt megromlott USA-Irán kapcsolat az őáltala szeretett és a korábbi évek alatt megismert!! férfit, hogy az lesz a vége, ami lett!
Ebben az esetben azt gondolom, nem volt hibás a nő gondolkodása. Az szerintem is oktalan butaság, ha valaki hipp-hopp, némi aranykarkötő, fülbevaló, körülrajongás, csillagok lehozása után egykettőre elutazik egy férfival, mondjuk, Szaúd-Arábiába, amelyről már egy mondjuk kettő középiskolai osztályt elvégzett fiatalnak is tudnia kellene, hogy mi várhat rá, addigi szabad, európai nő-élete után.
Tehát a felelőtlenség semmiképp sem írható a "gaz csábító" terhére :-)
Amit a kairói példáddal írsz, azzal is egyetértek, ahogyan az angol mondja: "When in Rome, do as the Romans do" (Ha Rómában vagy, úgy élj, ahogyan a rómaiak.). Ebből a szempontból nézve viszont már régóta zavar és nem tudom eldönteni a magam számára sem, hogy melyik volna az előbbrevaló: ha Eu-ba jön egy keleti, fátyolt, nagykendőt hordó nő, akkor éljen-e úgy mint ahogyan itt teszik, vagy a vallásszabadság+egyéni döntési jognak kell "erősebbnek" maradnia/lennie. Pár éve volt nagy vita Franciaországban arról, hogy a muszlim vallású iskoláslányok hordhatnak-e nagykendőt az iskolában, pl. a kémiaórákon, ahol, úgymond veszélyes lehetett. Én úgy gondoltam, hogy ha állami fenntartású, francia oskolábakívánják járatni, akkor tegyen le róla. Ha a Korán iskolába jár, akkor hordja. De persze akkor megjelenik a gond a szabad vallásgyakorlás miatt, ugye!!?? Vagy ott volt a Kanadai Királyi Lovasrendőrök és a szikhek esete a turbánnal. Ott végül megengedték a viselését.
üdv,
Ghanima