"Szerintem, végül is tökösnek számíthatott a maga (paneles) korában, és vmilyen szinten pozitív, hogy megpróbál emberi, humánus hangulatot elérni a házaival... "
Na igen, hát az is volt. Akkor. Nézd csak meg (ha tudod hol) a Bercsényi 28-30 1983-87 c. évkönyvet. Akkor még a fiata építészek is bírták. És a panel ellen rendben volt. Csakhogy. Ne mondja nekem senki, hogy 2000 magyar építészetének a turulmadárról meg a faangyalokról és kopjafákról kell szólnia. Már hallom is a választ, jó, karikíroztam. De az biztos, hogy a Makovecz egyszerűen besült, nem tudott túllépni a húsz évvel ezelőtti önmagán. Másrészről, nemrég hatalmasat vitatkoztam egy faiparban tevékenykedő ismerőssel, aki valamikor húsz éve járt egy évet építészkarra is, és ömlengett nekem a Makoveczről, hogy így meg úgy milyen állati faszerkezeteket tud az kitalálni. Egy: ő az a generáció, akinek M. volt az isten. Kettő: szerintem kevés egy jó házhoz, ha funkcionálisan rendben van, és meglepő a statikája. Amúgy meg nem véletlen, hogy a James Steele-féle Architecture Today a The New Expressionists fejezetben közöl egy picike képet a sevillai pavilon tetejéről (magyarokról ennyi van benne, link az eredeti témához), szóval az a fajta építészet szerintem, ami túl hatásvadász ahhoz, hogy a házai sokáig élni tudjanak (link az előző hozzászólásomhoz). Bocs, ha nem voltam túl összeszedett, de annyi mindenkival beszéltem már erről az emberről hogy nehéz volt rendezni a gondolatokat.