18. hét/album: China
Az Odes anyagával szinte egyidőben vette fel Vangelis a China albumot. Interjúkból tudjuk, hogy Vangelis korábban nem járt Kínában, de erősen érdeklődött az ország történelmi, kulturális és zenei öröksége iránt. Ennek lenyomata az 1979 tavaszán megjelent China, Vangelis hivatalos debütáló szólólemeze a Polydornál. Talán túlzás nélkül nevezhetjük a Mester egyik legművészibb alkotásának.
https://www.discogs.com/release/5506852-Vangelis-China-%E4%B8%AD%E5%9C%8B
Míg az Odes a tradicionális görög zenét interpretálta új formában, hasonló nem mondható el a China-ról. A China nem kínai zene, sokkal inkább a kínai hatások visszatükröződése Vangelis művészetében, egyfajta kapocs Kelet és Nyugat között. Vangelis vonzónak találta a zene szerepéről vallott kínai felfogást: eszerint a zene az univerzum megjelenési formája (ld. még a Spiral mottóját); nem pusztán szórakoztat, hanem örökérvényű igazságokat hordoz, testünket megtisztítja és elősegíti lelki harmóniánkat. A China albumon visszaköszön a Ji csing bölcselete a világ állandó átalakulásáról (ld. The dragon), az egységről és különbözőségről (The tao of love), a két ősi princípiumról (Yin & Yang), a szimbólumokkal leírt jelenségekről (Himalaya).
Teremtsünk a káoszból harmóniát: mintha csak ennek illusztrációja lenne, úgy jut el az első szám, a Chung Kuo a fehér zajoktól a konszonanciáig. Eredetileg csak ez a rövid bevezetés volt a Chung Kuo, későbbi kiadások aztán hozzácsapták a népszerű Long march szám nagy részét. Maga a Long march az 1934-35-ös Hosszú Menetelés zenei megjelenítése, sequencer mintával és keleties dallammal, a végén virtuóz zongora szólóval. (Létezik a számnak egy csak kislemezen megjelent változata, The long march, Part 2, amiben a témát angol kisiskolások éneklik. A teljesség kedvéért bekerülhetett volna ez a szám a Delectus boxba.)
Tovább hallgatva a lemezt, az összes számot nagyon kreatívnak és vizuálisnak találom: a 7/8-os ritmusú Dragon vad és csapongó, mint amilyennek egy ilyen mitológiai lényt gondolnánk, a Plum blossom friss és ropogós, amilyen a természet szilvafa-virágzás idején, a Little fete-ben pedig a költővel együtt kortyoljuk a bort a holdsütötte réten. A lemez legkomplexebb száma a Yin & Yang, tulajdonképp főtéma nélkül, de tele kínai motívumokkal, a hangszerek széles arzenálját felvonultatva. Hadd emeljem ki a Tao of love-ot, ezt a koto-n és szintetizátoron előadott meghitt életképet, mint a lemez egyik ékkövét, és persze a Himalaya-t, ahol surrogó szintetizátor-hangok jelenítik meg a szélfútta hegységet, és amibe egy lavinaomlást is bravúrosan belekomponált a Mester. (Ez egyébként a legkésőbbi Vangelis szám, ami még bekerült a Kozmosz filmsorozatba.) Végül a Summit-tal felérünk a világ tetejére, ahol minden elcsendesül és magunkra maradunk a látvány élvezetében.
Természetesen az album összes számát Vangelis írta, és az összes hangszeren is ő játszik, kivéve a Plum blossom hegedűszólóját. A hangszerelés ötvözi az elektronikus és akusztikus hangszereket, az utóbbiak közt hagyományos ázsiai instrumentumok is hallhatók (koto, shakuhachi, gong). Ha a China hangzását tisztábbnak érezzük, mint a korábbi lemezekét, beleértve az Odes-t is, az nem véletlen: a korábbi 16 sávos felvevőt 24 sávosra, és a régi keverőt is újra cserélte Vangelis.
1979 tavaszán három koncertre is sor került – Londonban, Brüsszelben és Párizsban – ahol többek között a China anyagából adott ízelítőt a Mester. Egyre kisebb lelkesedéssel, tehetem hozzá, hiszen a szofisztikált zenék koncertszerű megszólaltatása olyan előkészítést igényelt, amit mindinkább terhesnek érzett.
