Örülök, ha valaki meg tudja fogalmazni amit érzek. Én olyan házban lakom, ahova öröm hazamenni, általában látástól vakulásig dolgozom, és ha hazamegyek, mindig örömet okoz hogy itt lakhatok, 1928-ban épült Reiner Károly nevű úr tervezte. Nem tudtam ilyen alaposan, mélyrehatóan megfogalmazni a dolgot, de én az szoktam mondani, hogy nem érzem hogy a 45 utáni épületeknek van lelkük.(persze túlzó általánosítás de...) Ez a boyler meg beesik, és pik-pakra megfogalmazza! (Te boyler! Te tucc írni, vagy csak úgy jön?) Nagyon a helyén volt kösz!