Platina:
Anno a Centrál fénykorában a kávéházak tulajdonosai megélni szerettek volna az üzletből, egyszerű mesteremberek voltak ők is, mint vendégeik, csak éppen a vendéglátás volt a szakterületük. Ott nem volt kiírva, hogy hitel=alma, és sokszor cserélődtek a tulajok.
Nem befektetés volt a kávéház, nem turistalátványosságnak építették őket, hanem mindennapi használatra.

Nem vagyok smucig pali, de ilyen árak mellett, mint amiről beszámolsz hiába lenne bennem igény és kedv hogy a reggeli kávémat és briósomat itt költsem el, vagy hogy munka után összejárjunk itt a haverokkal, nem hiszem hogy megengedhetném magamnak.

A régi kávéházakhoz hasonló vagy echte ugyanolyan miliőt lehet teremteni, de azt az életformát már nem lehet újra megteremteni. Ahhoz kellenének igazi személyiségek, bohém emberek, vérbeli vendéglátósok.

A nagy műveket a számítógépek klaviatúráin (rosszabb esetben Optima, Remington és Erika írógépeken) kopogják le a mai írók, költők.
Persze lesz közöttük 2-3 aki úgy tesz majd mind a nagy elődök, de lehet hogy csak úgy tűnik majd mintha a kis márványasztalon kapná el őket az ihlet. Pedig lehet hogy csak másolják a reggel kinyomtatott verseiket.
S akkor tényleg olyanok lesznek mint József Attila egykoron.