a dalmátot nem ismerem, de amúgy is jó lenne továbblépni. és hogy mitől is jó egy épület, hát az végeredményben nagy misztérium, és csak az egyetlen épkézláb definíciót, Albertiét tudom előszedni, ismét. m bpfv-nak is mondom, a lényegnek ez a költői megfogalmazása nem szó szerint értendő... a páciens érezze úgy magát a házban, mint hal a vízben, de a háttérben, az építészet eszmei birodalmában nem babra megy a játék, egy jó épületnek valahogy hordoznia kell a világmindenség súlyát, ami nem tréfadolog. építészetben nem lehet mellébeszélni, blöffölni, szépelegni.
a világ, és így az építészet mostanra nagymértékben profanizálódott, vagyis inkább profán fázisában van, a reneszánszhoz képest is, az angyalok említése tehát megütközést vált ki, de a lényeg nem változott. a racionalitás talaján is születhetnek egyetemes érvényű remekművek, mert csak egy aktuális hangsúlyeltolódásról van szó, ami mögött mindig ott munkál az összes tényező. satöbbi.