kedves mo,

azért ne gondold már, hogy csak úgy a levegőbe lövöldözök. épp elég sokszor voltam a Dalmátban, sőt, még laktam is mellette; nem szoktam háttér nélkül ítélkezni, legalábbis igyekszem.
én sem gondolom, hogy minden háznak Koolhas/bárki-háznak kellene lenni, elég szar lenne. de nem hiszek az olyan szélsőséges funkcionalizmusban sem, amit említesz, hogy a házaknál csak használat van. persze, ez meghatározó, de pont ez a szemlélet vezetett a sztrei postahivatalhoz meg egy csomó csodához, ahol csak az alaprajzokat tervezték meg. meg aztán van átmenet is, de mondjuk nézd meg Peter Zumthornak (bocs, hogy megint Svájc, most ez a legjobb példa) azt a hegyoldali hozzáépítését. megkeresem neked, ha érdekel. szinte semmi nem látszik újnak, csak ha jobban megnézed.
szerintem egy háznak hasonlóan sokrétegűnek kell lenni, mint bármilyen műalkotásnak. gondolj bele, az életedet fogja meghatározni, hogy miben élsz. hát azért ott nem csak a használat a szempont, nem biztos, hogy csak építész-f.ság a gondolkodás. egy differeniált tér, ami felkavarhat, gondolkodásra késztet, felráz, vagy ellenkezőleg... és ez nem funkció kérdése. Zaha Hadid nem azért cool, mert vagány, hanem mert pont ilyen hihetetlenül sokrétegű, a funkción túl.
persze ezek is közhelyek, de sokan lenézik az építészeket, hogy mit nagyképűsködnek. ebben sok az igazság, de azért nem árt elgondolkozni is.
egyébként ha a Dalmát neked ilyen, akkor jó. tényleg. nekem nem ilyen. az ákat ugyan szeretem, de azokat az Öcsi találta ki. Szalai meg, mellesleg... halkan mondom, kicsit unalmas. a hát igenező magyar értelmiség köreibe tartozik, ami nem a legelőremutatóbb álláspont. de csitt.
ti jöttök, este leszek megint.