***éjjeli***
Visszatérve,
szóval az emberek szerintem nem gondolkodni akarnak az épületekről elsősorban /szerintem ez egyébként kurva nagy egy f.-ság/, hanem használni akarják azokat - külső és belső felhasználók... - és pont a dalmátban, még gondolkodni is nagyon jól lehet...hukkk...akár ezen, akár a lapátokon, vagy akár a Zaha Hadidos rángásokon is, vagy a szellőzők elrejtésén...
Gondolkodni maximum /ill. minimum/ az építeszeknek kell, amikor terveznek, és ihleteket, kapaszkodási pontokat keresnek, de egy házat nézve /pláne benne élve/ nem kell, hogy minden nap azt vegyem észre, hogy jéé ez egy mátrix, vagy fraktál, vagy épp kiskutya /és ott a szája!/ - persze más a helyzet mondjuk egy ready-made-es építész esetében.

Egy jó művész munkája tudattalanul is sok rétegből áll fel, minden nap mást és mást jelenthet -Mari néninek kiskutyát, Pista bácsinak fraktálgeometriát, Orsi bácsinak pedig akár kék hétfőt... /kezd a topic jó kis közhelygyűjteménnyé válni.../ A dalmát pedig űgy vélem szól valamiről, mégha nem is annyira szájbarágósan, ahogy most itt írtam...

A vizuális alulkultúrában pedig, azt hiszem egyetértünk, bár ez már egy elég régi téma...