élhető és gazdag, én is ezt mondom, minden éremnek ott a két oldala, a gettónak is megvan a maga varázsa. annyi csak a baj ezzel a dédelgetéssel, hogy a város objektumai nem tekinthetők kiállítási tárgynak, tehát lehet szeretni a tűzfalakat (számomra is bensőséges hangulatuk van), lehet "arra járni", és a városkarakter összetettségéhez nyilván az árnyoldali, dekadens tényezők is elengedhetetlenek, de a passzív szemlélő álláspontja nem tartható, a masszív szellemi és fizikai leépülést tükröző tárgyakat veszélyes dolog esztétikai szempontok szerint vizsgálni, mi több, felmagasztalni. a budapesti gettókat már nem a kopottság, a patina, az "életszagúság" bája jellemzi. nem tudom, leélnél-e egy életet ezen a terepen.