én az anyósommal ismerkedtem így meg ... a kedvesem azt mondta nekem, hogy az ő anyjánál ki kell érdemelni a tiszteletet ... és persze nagyon igyekeztem, míg végül fel kellett tennem a kérdést, kit tisztel a kedves Mama? mire kiderült, hogy a lelépő exet tiszteli, de őt is csak a már lelépett korában, amikor jelen volt, ugyanolyan szekatúrának tette ki, mint amivel engem is megtisztelt, hamár ennél a szónál tartunk ... mikor meghalt a kedvesem, utána már velem is kedvesebb volt a Mama, és együtt sirattuk szeretett fiát ... 

A Mama nagyon elgondolkodtatott, hogy mennyire jár alapjáraton vkinek teljesítménytől függően, vagy függetlenül, és milyen szinten kell előre törlesztenünk vki felé ... 

és arra jutottam, h akinél "ki kell érdemelni", annál soha nem fogod tudni kiérdemelni ... 

és szerintem a tisztelet egyfajta szociális hitel, egyfajta lutri, amin veszíthetsz, de ha valamilyen kapcsit szeretnél, ha szeretnél bárkivel jó viszonyt, akkor mindenképpen meg kell tenned a tétjeidet, és ha szerencséd van, kihúzzák a számaidat ... 

ha azzal a szemlélettel állok neki, h csak azokkat az embereket tisztelem, akik teljesítették amit én is, akkor elfogadhatóvá teszem azt, h aki nálam többet teljesített (és itt kérdés, h ez mire vonatkozik. pl. gyerekszámra, házasságszámra, vagy BMW-kre, vagy hogy hány holdat kapált meg egy nyár alatt, mennyi zsetont gyűjtött, vagy hány fasza nőtt ki, ki tudja?) szóval, ha vki mondjuk három faszt növesztett, én pedig csak kettőt, akkor megengedem neki a saját világnézetem szerint, hogy tiszteletlen legyen velem, hiszen én sem tisztelem az egyfaszúakat nem? ;) :P