Érdekes, amit a banánról írtok, nekem erről más a tapasztalatom.
Konkrét neveket nem tudok, de állítólag a sportkórházban megmérték egyszer, hogy milyen gyorsan szívódik fel a banán, és 8 perc jött ki. Ez lehet, hogy legenda, az viszont tény, hogy van egy állandó jellegű tettestársam, aki néha elfelejt reggelizni, ilyenkor persze menetrendszerűen el is éhezik. :) Amikor együtt mentünk és ez megtörtént, szerencsére közel volt egy bolt, ahol vettünk banánt, benyomott gyorsan kettőt és negyedóra elteltével viszonylag konszolidált tempóban folytattuk az utat. Persze egy eléhezés után sokra ne számítson az ember, a glikogénraktárak felépüléséhez idő kell, tehát csak a vércukorhoz férnek hozzá az izmok.
Az igaz, hogy az éretlen banánban sok keményítő van, az érettben kevés, csak az meg gusztustalanul szétnyomódik a mez zsebében. :) Nekem nagyon jól emészthetőnek bizonyult, sőt pl. az Ironman-en még nem jött teljesen rendbe a gyomrom és semmi mást nem bírtam menet közben enni, csak banánt. A csokifélék két falat után kivánkoztak vissza. :)
A felszívódással kapcsolatban a banánra is, mint minden más kajára igaz az, hogy inni kell hozzá megfelelő mennyiségű folyadékot.