mo Creative Commons License 2000.01.31 0 0 69
Egyetértek Levendulával, nehéz olyan magyar épületet mondani, ami az európai (pláne a világ-) építészetét előbbrevinné.
Az említett példák jók, de csak magyar színvonalban (ez az az 5%- a az építészeknek, amelyik legalább veszi a fáradtságot, hogy figyelje, hogy hol vannak azok, akik előttünk járnak), nemzetközi mércével azonban gyengék, közepesek.

Épülnek itthon is olyan házak, amelyeket ha környezetével együtt ki lehetne vágni a földből és le lehetne őket pakolni, -mondjuk Svájcban, vagy Hollandiában- megállnák a helyüket.
Erényeik mellet azonban talán ez a legnagyobb hiányosságuk is, nem veszik figyelembe annyira az építészet sajátosságát a helyhez (régióhoz) kötöttséget (nem elsősorban fizikai értelemben), hogy az épület a magyar mentalitást is(!) tükrözze és ne akarjon egy az egyben csak precizion német, svájci vagy épp holland hasonmás lenni.

Szerintem egy magyar építőmunkástól nem is lehet, és nem is kell(!) elvárni a precizitást.( Mert valahogy - jó kis demag., közhely dumával- ez alakult ki bennünk az 1000 év alatt) Egy ide tervező építőnek ezt jobban figyelembe kéne vennie. Nem vagyunk japánok, nem vagyunk svájciak (egyébként nemcsak most, vagy az elmúlt 40 évben volt ilyen a mentalitás, elég pl ha megnézzük a lébényi templomot, mely ugyan szimmetrikusra terveztetett, de valahogy mégis, kicsit más-milyenre sikeredett, de így jó, és tényleg így jó, lehet érezni benne valamit és nem hideg, vagy embertelen)
Persze azért talán nem az elcseszés az egyetlen magyar sajátosság.

immun,
mi lesz a véleményed a Matáv-székházról 5 év múlva, és mondjuk Karácsony Tamás épületéről
10 év múlva, mikor már nem a minimal és a textúrák lesznek a toppp (durvábban: 3 kocka, néhány fokos szögtörések, ferde lapos dülöngélő tetősíkok, ívdarabok- ma már kifelé a divatból, de azért matáv-ház...stb.)?
Igaz ugyan, hogy vannak akik náluk sokkal kevésbé átgondoltan használják ezeket az elemeket, de nekem több kellene, hiányolom a fent leírt "magyar mentalitást" az egészből, és talán pont ez a plussz jelentené azt a többletet, amivel ezek az építészek tudnának valamit adni a külföldieknek is.

Egy szerintem helyes úton járó példa: Dalmát pince (Szalai András) - Szentendre,
(és talán megemlíthetem a visegrádi iskolát is, ahol Turányi Gáboréknak sikerült a magyar "kivitelezőképességget" is felhasználniuk és beépíteniük az épületbe)