elnézést kérünk mindenkitől túlbuzgóságunkért, de szívügyünk az építészet, és újabb hozzászólások híján vakerrel ütjük el az éjszakát.
a Nemzeti Színház ügye nagyon beteg dolog, betegségei nagyrészt nem is építészettel kapcsolatosak (kell-e NEMZETI színház, megfelelő-e a helyszín, van-e rá elég pénz stb.), de beszéljünk most építészetről. minél szélesebb körből választjuk ki a megvalósításra kerülő tervet, annál jobbak az esélyeink arra, hogy az adott mezőny legjobbjának kiválasztásával egyben a konkrét probléma abszolút legjobb megoldását is megtaláljuk. Nyugat-Európában nagyobb jelentőségű épületek építésénél éppen ezért bevett szokás a nyílt, nemzetközi pályázat meghirdetése. mifelénk viszont szakmai berkekben egyöntetű fogszívás fogadja az ilyen irányú kezdeményezéseket.
az 1997-es országos pályázat örvendetes esemény volt ugyan, a pályázók nagy számát tekintve is, de a beérkezett anyag gyenge volt, és jól illusztrálta a magyar építészet problémás jelenségeit, úgymint modorosság, belterjesség, formalizmus, a progresszivitás hiánya. gyakorlatilag nem született egyetlen tökös terv sem, a mezőny langyos volt és a különböző stílusjegyek alatt ugyanaz az eszmeiség húzódott meg.
véleményünk szerint Bán Ferenc győztes terve is egészen bizonytalan volt, zavaros és jellegtelen.