ez is zsenialis egyebkent:

(Vagyis inkabb vegtelenul tragikus, hogy ez ma Magyarorszag https://www.reddit.com/r/hungary/comments/tw5h1i/%C3%A9n_is_20ks_szavazatsz%C3%A1ml%C3%A1l%C3%B3_voltam/

 

Én is 20k-s szavazatszámláló voltamPOLITICS

7000 fős kisváros, előzetesen valamiért billegőnek titulált körzetben. Feleségem volt a delegált társam, 4kor indultunk (kb. 50 km-re volt a kijelölt szavazókör, kifehéredett ujjakkal vezettem a szakadó hóesésben), másnap éjjel 1 után értünk haza. Egy általános iskolában volt a szavazókör, három másikkal együtt. A bizottságunk állt a három választott tagból, két fideszes delegáltból és kettőnkből, valamint a jegyzőkönyvvezető is amikor tudott, besegített napközben.

A bizottság

A közös munka gördülékeny volt, a feladatok rotálódtak, konfliktus egyáltalán nem volt, ha valami felmerült, azt meg tudtuk beszélni. Rajtunk kívül mindenki többé-kevésbé gyakorlott számláló volt, ennek ellenére azért néhány furcsasággal találkoztunk, pl. a választott srác nem hallott még a 20k-ról, és nem értette először, hogy miért volt az fontos, hogy legyenek ellenzéki szavazatszámlálók a szavazókörökben. Mi ugye nyilván átjelentkezéssel tudtunk szavazni, amikor ez a téma feljött, akkor kiderült, hogy a bizottsági elnök sem tudta, hogy működik ez (nem értette, hogy mégis hogy azonosítják majd be, hogy mi Pest 02-ben szavaztunk) – igaz, nem a miénk volt az átjelentkezésre kijelölt körzet.

A választás tisztasága

Többen megfogalmazták már korábban, és ezt a tegnapi tapasztalatok alapján én is elmondhatom, hogy a „csalás” nem a szavazóhelyiségben történik. Egy ehhez fogható esettel találkoztunk csak tegnap: egy szavazót bekísért egy ember, aki a kifüggesztett minta szavazólapokon megmutatta neki, hogy mit kell bejelölni. Annyit tudtunk ezzel kezdeni, hogy amikor másodszorra megjelent, kizavartuk a teremből. Illetve az egyik fideszes delegált napközben kapott SMS-t, hogy a népszavazási lapokat kötelezően oda kell adni mindenkinek. Mondta az elnöknek, hogy „megírták, hogy ez a szabály, mi legyen” – de nem volt túl határozott a dologban, ő sem vehette teljesen komolyan. Én mondtam, hogy ezt nem a fidesz fogja eldönteni, szavazáson nem kötelező részt venni. A jegyzőkönyvvezető lezárta végül, hogy ez hülyeség, meg kell kérdezni mindenkitől, hogy mit akar felvenni.

A számlálás során sem volt semmi szabálytalan, minden döntés egyhangúan történt.

A lényeg itt tehát, hogy a szavazás tisztaságát (a saját szavazókörömben) nincs okom megkérdőjelezni.

Közállapotok, esetek, jelenségek

Disclaimer: Nyilvánvalóan, amiket leírok, az adott szavazókörre értelmezhetők, nem feltétlenül reprezentatívak az országra. Az előforduló negatív leírások, élmények általában nem az adott szavazó(k) személyét, döntéseit kritizálják, sokkal inkább tartom őket áldozatnak (nem szeretnék leereszkedőnek tűnni, de nem tudom máshogy megfogalmazni).

A település papíron hiába város, ennek jelei nem mutathatók ki. Fekvéséből, (munka)lehetőségeiből összeségében talán átlagosnak mondható, ennél sokkal-sokkal rosszabb régiók is vannak az országban. A mi választókörzetünk névjegyzékében 620-630 fő volt, ebből 28 első szavazó (ezekből aztán megjelent 5-6).

Ami szembetűnő, az a választók katasztrofális állapota testi-szellemi szempontból. A 359 szavazó átlagéletkora minimum 55 lehetett. Nehezen mozgó, alig látó, az aláírást elvégezni alig képes, rohadó, ill. alapvető higiéniai hiányosságokkal küzdő szavazókból nem volt hiány. Bár a higiéniára reflektálva – az egyik SZSZB tag mondta, miután bejött egy rövidebb kintlét után, hogy a wc-be belépve egy éppen fogat mosó szavazó nézett a szemébe, majd amikor már kinn volt dohányozni, ugyanez az úr nyújtotta felé az igazolványait az épület előtt.

A szavazók jelentékeny részének egyszerűen fogalma nem volt, hogy mi történik, mit miért ír alá (pedig mindenkinek előtte elmondtuk), hogyan működik a választás, hogy most van népszavazás is, miért kap ennyi papírt. Szemelvények:

• a választó aláírja a névjegyzéket, megköszöni, majd indulna kifelé

• a választó megkapja a szavazólapokat, majd tanácstalanul kérdezi tőlünk, hogy kire kell szavazni

• kérdezzük a választótól, hogy az országgyűlési választáson és a népszavazáson is szeretne-e részt venni, ő némi zavarodottság után mondja, hogy nem egészen érti, ő csak az orbánviktorra akar szavazni

• a választó erőn felül teljesítve bevonszolja magát a szavazófülkébe. Eltelik 5-10 perc, csak a papírok lapozgatását hallani. Majd kinéz kétségbeesett arccal, könnyes szemekkel, hogy segítségre van szüksége, mert ő az orbánviktorra akarna szavazni, de nem érti ezeket a papírokat. Bemegyek a fülkébe az egyik fideszes taggal, felolvassuk neki a szavazólapokat. Nagyon hálás, majd behúzza az X-et listán a fideszre, egyéniben a gattyános jelöltre.

• a választó úgy sem képes aláírni a névjegyzéket a saját nevénél, hogy minden mást kitakarunk a lapról

• kérdezzük a választótól, hogy az országgyűlési választáson és a népszavazáson is szeretne-e részt venni, ő nem tudja, kérdezi a feleségét/férjét/anyját, hogy ő elvette-e

• a választó aláírja a szavazólapot

• a választó benn felejti a fülkében a szavazólapokat

• a szavazó „i” betűt írt a karikába (Igen, erre szavazok?)

• a választó megkérdezi, hogy kinek kell címezni a borítékot

• kérdezzük a választótól, hogy az országgyűlési választáson és a népszavazáson is szeretne-e részt venni, ő felháborodva hőzőngeni kezd, hogy FELJELENT minket, hogy mi ez a befolyásolás, mindenkinek oda kell adni minden papírt

• több választó említette, hogy „a hivatalban” mondták neki, hogy részt kell vennie a népszavazáson is, és hogy mit kell jelölnie

A felsoroltakban jobb esetben csak a közügyekkel, rosszabb esetben saját világukkal sem képben levők (a mozgóurnát kérők 100%-a, de erről még később) döntenek az ország jövőjéről. Ennek ellenére nincsenek olyan gondolataim, hogy a szavazójogot bárkitől is meg kellene vonni (a cselekvőképteleneket leszámítva), nem szeretném ezt implikálni. Idealista, de az egyetlen előremutató megoldás szerintem, ha arra törekednénk, hogy a tudatos leépítés helyett a szellemi és állampolgári készségek fejlesztésének irányába fordítanánk energiákat. Ennek módja külön téma, nem szeretnék most kitérni rá.

Ami az eredménynél is mélyebb nyomot hagyott bennem

A mozgóurnázás. 15:00 után valamivel az egyik fideszes delegálttal kimentünk felkeresni a 7 mozgóurnát igényelt személyt. Mindegyikük súlyos beteg, idős ember, nagy részük igen rossz körülmények között. Közülük 2 egy házaspár volt, ahol a „papa” nem látott (-20 dioptria), nem igazán hallott, egy évet töltött nemrég kórházban, ottlétünk alatt neki volt támasztva az ajtófélfának. A „mama” sem volt a helyzet magaslatán, őszinte elképedéssel fogadta az egész procedúrát (jegyzőkönyv aláírása), hosszasan próbálta értelmezni a kapott szavazólapokat. Miután nagy nehezen kitöltötte mindhármat, egyből írta volna alá a férje nevét is. Mondtuk, hogy ez így nagyon nem lesz jó, értjük a helyzetet, de attól még nem szavazhat más helyette. Próbáltuk a papával aláíratni a névjegyzéket – nem ment, így aláírtuk SZSZB tagként mindketten. Ezután a mama kérdés nélkül x-elni is kezdett volna a férje helyett, így átküldtük őket a másik szobába, hogy megvitassák a dolgot.

A legsúlyosabb eset a harmadik címen volt. Az új core memory-m helyszínén becsöngettünk – semmi. Hát jól van, akkor menjünk be. Az egész következő jelenet olyan volt, mint valami Örkény-Krasznahorkai koprodukció. Bemegyünk a kapun, a lepusztult udvaron három kutya tör elő idegesen, de szerencsére nem támadtak ránk. A tornácon megjelenik a néni járókerettel, behív minket, de mondja, hogy sajnos pont most hányt ide az egyik kutya, de feltakarította. Csak az előtérbe lépve a következő szenzoros tapasztalásokban volt részünk:

• 3 kutya a lakásban

• 1 macska a mosógépen

• az állatok rohadó maradványokkal teli táljai a konyhában

• a meszelt fal derékmagasságig fekete

• a mennyezet a leomlás szélén

• több éves mocsok

• valami olyan penetráns szag, melyhez foghatót nem tudom, hogy éreztem-e életemben, de valakinek az otthonában egész biztosan nem

Szóval láttam már lakájosabb disznóólat is. Mondjuk, kellenének az igazolványok, a néni elindul a szobába érte. Látom, hogy a társam eléggé nehezen lélegzik, az orra elé tarja a kezét. Kérdezem, hogy kilép egy kicsit? Igen, majd kimegy a tornácra és konkrétan öklendezik és köpköd. A néni lassan visszajön, hozzuk a névjegyzéket, mire panaszkodik, hogy alig lát, mindkét szemén szürkehályog van, de még 2 hónap van hátra a műtétig. Na nem baj, #csakafidesz, majd következik a népszavazási ív. Nem egészen érti, hogy miről van szó, kérdezi, hogy ez a gyerekes? Igen. Felolvassuk inkább? (igencsak mehetnékünk van már a kipárolgásoknak köszönhetően) Igen. Ez nagyjából a következőképp zajlott:

• Fideszes delegált: „Támogatja-e Ön, hogy”…

• Néni: TÁMOGATOM! (x-el egyből, az IGEN-hez)… hát ki akarna már ilyet, hogy ilyeneket akarjanak csinálni a gyerekekkel?

• Én: …

• Fideszes delegált: …

• Én: Jó, akkor menjünk tovább.

• Fideszes delegált: „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?”

Én itt elveszítem a kapcsolatot a valósággal. A néni leszavaz a másik háromra nemmel, gyorsan visszaülünk az autóba. Itt az arcomba temetkezve összefoglalom a tapasztaltakat: 2022 Magyarországán egy 85 éves, szerintem emberhez teljes mértékben méltatlan körülmények között, egyedül élő emberhez kijöttünk, és ama kérdés elé állítottuk, hogy „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?”, mintha ez számára egy kurrens és meghatározó probléma lenne. Némi csend után mondtam a társamnak, hogy most függetlenül attól, hogy én milyen minőségben vagyok itt jelen, ez, hogy akár egy ember is így él, az ország csődje. A válasz némi szünet után az volt, hogy ilyen volt régen is, és lesz a jövőben is, és ez a családja hibája. Hát ok (azt legalább elismerte, hogy szerinte sem ez az agybeteg népszavazás a néni legfőbb problémája).

Lehet, hogy valakinek ez túldramazitált/én vagyok túlérzékeny/ezavalóságnincsittsemmilátnivaló, de számomra valószínűleg ez marad a legmeghatározóbb emlék a tegnapról (és az egész időszakról). Ma nem tudtam a családnak sírás nélkül előadni a történetet.

Mint mondtam, mindez nem reprezentatív, de tisztában vagyok vele, hogy az országban ennél még sokkal nyomorúságosabb vidékek léteznek. Korábban is, de főleg az eredmények óta sokan beszélnek arról, hogy mikor jön el az „összeomlás”. Szerintem már megtörtént.

Konklúzió

Tegnap éjjel hazafelé mondtam a feleségemnek, hogy bennem tulajdonképpen nincs hiányérzet. Életemben most szavaztam először úgy (4. ogy-i választásom volt), hogy nem okozott fájdalmat. Egyáltalán nem mondható el, hogy én lennék a legnagyobb közéleti aktivista, annyit tudok felmutatni, hogy 2016-18 során ott voltam szinte az összes fővárosi tüntetésen, támogatom a független sajtót, minimálisan részt vettem az előválasztás szervezésében, jelentkeztem szavazatszámlálónak, elvégeztem a képzést, végigtoltam a napot. Az átlagnál sokkal jobban képben vagyok a közélettel és az állam működésével, akit tudok, próbálok meggyőzni az általam vallott értékekről. A covid-időszak pszichésen eléggé levert, fél éve belevágtunk egy azóta tartó házfelújításba. Azt gondolom, hogy ezek mellett, amit tudtam, megtettem. Volt előválasztás, összefogás (most mellékes, hogy a politikai hulla még ki sem hűlt, de a dögkeselyűk már nekiláttak), szóval adott volt, amit 2018-ban akartunk volna sokan. Úgy néz ki, ebben az országban ennyi van. Nem fogom felsorolni a szavazóhelyiségeken kívüli csalásokat, amik a kialakult helyzethez vezettek, mert ezen a platformon szerintem mindenki tisztában van velük.

Hogyan tovább? Nem tudom, de szerintem a „következő 4 év” szófordulatot nincs sok értelme használni, rendszeren belülről nem lehet a rendszert megbuktatni.

Szél Bernadettet nagyon sajnálom.

A listás eredmény a szavazókörben amúgy Fidesz 68%, ellenzék 29%, MH 7% lett (MKKP 4, gődény 4, gattyán 2 szavazatot tudott besöpörni), ha ez érdekel bárkit is.