Kedves bitangon csatangolók!

Lehet, hogy nem mondok újat nektek, de ha van időtök érdemes utánajárni annak, hogy honnan ered a római kat. papság minden kétséget eloszlató magabiztosssága, ilyen és ehhez hasonló ügyek esetében.
Megmondom. Abból a középkori, a reformáció ellen kidolgozott, Ágoston után továbbfejlesztett jezsuita tanokból, miszerint a papság mivel véleményük szerint Isten képviselője a földön, semmifajta világi bíróság előtt nem vonható felelősségre esetleges ( és itt erről van szó, ) bűneiért. Felelősséggel csak előljáróinak tartozik, vagyis a felette rangban álló papi személyeknek. E tanokat mind a mai napig nem vonta vissza Róma.
A protestánsokat ( bár ebben a tavalyi, kiátkozásokat visszavonó határozat hozhatott némi változást ) szintén világi személyeknek tekinti Róma, tehát nem Isten embereinek. A határozat szerint számomra úgy tűnik, hogy az evengélikusokat, és a reformátusokat már elfogadják papi személyeknek. ( persze csak Római alárendeltséggel )

E tanok alapján értelmezhető Gyulay püspök úr és más kat. egyházi személyek magabiztossága az ehhez hasonló ügyeknél.

A kérdés csupán az, hogy az államhatalom magára nézve kötelezőnek tekinti-e az egyházi törvényeket, tanokat?
Ha igen, az alkotmányellenes.
Ha nem, akkor viszont meghurcolható bármilyen felekezetű személy, akár római kat. is az alkotmány és az állami törvények ellen elkövetett bűncselekményekért.

Üdvözlettel:
Opus Tej