Kosztolányi Dezső: Csöndes, tiszta vers

Nincs semmim... Így megyek magamban - tip-top - szelíden, csendesen.
S ha éjjel bántanak a rablók, kitárom két üres kezem.
A rablók sírnak velem együtt, olyan-olyan szegény vagyok,
mint kisded első fürdetőjén, és mint a teknőn a halott.
De tart a föld. Ez az enyém még, feszül az ég fejem felett,
s kitárom az örök egeknek örök-mezítlen testemet.