Érdekes azért ez az egész... Egyfelől ezzel a megjegyzéseddel voltaképpen azt mutatod, hogy érted a dolog lényegét - de utána meg mégis úgy érvelsz folyamatosan, mint ha mégsem értenéd...

Az USA jelenleg a világon az egyetlen olyan "barát", akinek akármennyi pénzt lehet - előre megbeszélt kamatra - pénzt kölcsönözni, sőt, akiktől akármennyit (tényleg szó szerint akármennyit) lehet kölcsön is kérni - eddig még kivétel nélkül minden alkalommal fizetett. Az összes többi barát egyszer/többször elúszott már az adósságaival, volt amivel csak megcsúszott, de bizony volt, amit végül nem tudott visszafizetni. Illetőleg van egy haver, aki eddig ugyan még mindig helytállt (Svájc..), de ő meg "csak kicsiben utazik", igazán nagy tételekkel nem foglalkozik.

Nyilvánvaló, hogy a dollár világpénz jellegének azonnal véget vetne, ha az USA csak egyszer is csődöt jelentene. De eddig nem tette - és a dolog logikája (kifelé is saját pénzében tud eladósodni, márpedig dollárt bármikor korlátlanul tud teremteni) alapján ennek nem is nagy a valószínűsége. A fontsterlinget, előtte a frankot, még előtte a spanyolok pénze is azért volt ott és akkor "világpénz és tartalékvaluta", mert globális nagyhatalmak voltak, ott és akkor olyan méretű gazdasággal - így pénzügyi rendszerrel - ami egyfelől megadta a szükséges likviditást, másfelől biztosította a bizalmat is. És mindegyik rögtön el is veszítette ezen státuszát - amint megingott a mögöttük álló gazdaság és birodalom.

És azért ne feledjük el - a belső értékkel rendelkező pénzek korában kis-közepes tételeket lehetett arany/ezüstpénzek formájában fizikálisan tárolni, ami így ugyan nem kamatozott, de a "pénz bedőlése" ellen azért biztosítékot jelentett - de az igazán nagy tételek már az ókorban is letétek, befektetések, kötelezvények, adóslevelek formájában léteztek, ami mögött meg a biztosíték egyedül a bizalom volt.

Ennek tükrében érdemes átgondolni, milyen esélye van egy jüannak, rubelnek, rúpiának globális tartalékvalutává válnia.