Fecske Csaba
 
Bűvészmutatvány
 
mi mindent gyömöszöl az ember a voltba
  és cipeli magával mintha volna
csontok is zörögnek abban a bőröndben
  kitetszik létünk tünékeny mivolta
 
veri már a rozoga lomb az ablakot
  sikoltoznak a zaklatott levelek
az üvegen kis foltot hagy a lehelet
  tétova üzenet ez lám itt vagyok
 
izgatottan várod mozdul-e a kilincs
  minden ember a saját árvaháza
van hogy életének már semmi tétje nincs
  a lélek szenvedő húst ölt magára
 
minden pillanat bizony mást és mást mutat
  s nem lehet ittfogni azt se meg ezt se
a bűvész kihúzza a kalapból a nyulat
  és ő szór sót az eleven sebre
 
mindig más következik és sohasem te
  agyadat angyal helyezi üzembe
csak azért hogy tudd van rajtad kívül más is
  Isten trükkje az egész banális