Kedves Magyu és Mindenki!
Ezt hiszem tényleg valahol jóval előbb írtam már ezekről az érzésekről, de ahogy elolvastam, amit Noa írt megint libabőrös lettem. Te még tán nem tudod nekem egy lányom van, aki nyáron lesz 8 éves. Tehát elég régen éltem át ezeket a dolgokat, de úgy emlékszem szinte mindenre mintha mostanában csináltuk volna végig az egészet. Szóval valahogy úgy van ez, hogy amikor megtudod mi a helyzet egyszerűen padlót fogsz. El sem tudja képzelni az ember, hogy most mi lesz. Valami hihetetlen félelem és kétségbeesés lesz úrrá rajtunk. Utána ahogy elkezdjük az orvosolást egyre inkább megszokjuk a gondolatot és persze egy csomó mindent megtudunk arról mi is ez az egész. Szóval a lényeg: tényleg az amit Noa is idézett. Én a mai napig életem legfantasztikusabb élményeként élek meg minden percet vele. Ez kicsit olyan mint a nagy-nagy szerelem, már olyan erős, hogy szinte fáj és mégis a legtökéletesebb boldogság. Tahát úgy gondolom nincsen ezzel semmi gond sőt. Pénteken találkoztam 9 másik lombikos mamával, akik az egyesületünket még anno 10 éve létrehozták. És persze az egyik legfőbb téma a gyereink voltak. Kivétel nélkül mindenki hasonlóképp áradozott az érzésről. Na most hagyom abba, mert oldalakat tudnék megtölteni az érzéseinkkel és történeteinkkel.
Más. A petevezető elzáródását okozhatja persze a vetélés vagy abortusz, de az ellenkezője is igaz. Millió egy dologtól megtörténhet a baj: a legegyszerűbb felfázástól, amit észre sem veszel különböző gyulladásoktól, betegségektől stb is.