zolibá: A mindent megszépítő messzeség...

Az én időmben 7 kopejka volt a vastag vszja-Moszkva üvegpohár, 8 kopekért adták azt a nagyon vékonyfalút, amit egy időben nálunk is lehetett kapni kemény 10 forintokért. Ilyen pohárban adták a Tisza-expresszen (és minden más vonaton) a teát, a poharat persze fém pohártartóba tették (nekem is van kettő...). Ezzel kapcsoaltban van egy fizikafeladványom, de az itt végképp off-topic volna. Hacsak...

Public Enemy: Moszkvában még hagyján, ott volt víznyomás, és legalább hideg vízzel el lehetett öblíteni a gazirovkás, kvászos vagy söröspoharat (szerintem midnen kerületre jutott egy...). Viszont Szamarkandban, iszonyú melegben, amikor percenként fél litert párologtatsz, szóval ott csak annyi víz volt, amivel a fehérköpenyes néni (humán automata) lassan fel tudta töltögetni a sziropot szörppé. Elmosni?

Mégis ittunk: az életet választottuk.