Az atomisztikus fizika axiómarendszere:

 

A világmindenségünk négyféle oszthatatlan részecskékböl áll, az elektronokból (e), a pozitronokból (p), a protonokból (P) és az eltonokból (E). (Az eltonokat a fizikusok „antiprotonnak“ becézik.) Ezek a részecskék fizikailag megfigyelt objektumok és kétféle megmaradó elemi töltést hordoznak, az elemi elektromos és az elemi gravitációs töltést:

 

elektron:{ -e, -g∙m_e},  pozitron:{ +e, +g∙m_e},    proton:{ +e, +g∙m_P},  elton:{ -e, -g∙m_P};

 

az elemi gravitációs töltésekböl fenomenologikusan következik, hogy az elemi tömegek aránya, m_P/m_e =1 836, az egyetemes gravitációs állandó meg G = g²/4π = 6.576(6) ∙10^-11 m³kg^-1s^-2 és nem 6.673(10) ∙10^-11 m³kg^-1s^-2.

 

A két elemi töltés aránya: e/gm_P = 0.966∙10⁺²¹, tehát az elektromágnesesség sokkal erösebb, mint a gravitáció.

 

Az elsö elemi töltések okozzák az elektromágnesességet, a másodikok a gravitációt.  Az elemi töltések által okozott mezök c-vel terjednek és nem-konzervatív mezök, tehát a részecskék energiája folytonotosan változik.

 

 

Összevetés a klasszikus fizikával, ami megalapozásánál nem az atomisztikus fizika lett felhasználva:

Newton mozgásegyenleteiben

 

mⁱ(test) a(test) = - G M^g m^g(test)/r², és mⁱ(test) ω²(test) r = - G M^g m^g(test)/r²

 

ezeket a tömegeket kell behelyettesíteni a tömegek helyére: Egy testnek, ami mind a négy elemirészecskékböl áll, a súlyos tömege

 

m^g(test) = |(N_P - N_E) m_P + (N_p – N_e) m_e|.

 

Ennek a nyugalmi tehetetlen tömege

 

 

mⁱ(test) = (N_P + N_E) m_P + (N_p + N_e) m_e – E(kötés)/c² ≥ 0.

 

Nyilvánvalóan kölönbözik a súlyos tömeg a tehetetlen tömegtöl, úgy, hogy a testek nehézségi gyorsulása NEM EGYETEMES. A kétfajta tömeget ki is lehet mérni, ha az elektromágnesesség egy ezred része a testre ható gravitációval szemben. Ejtökísérletekkel, különbözö anyagokkal lehet ellenörizni https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc . Csak az atomisztikus fizika tudja honnan származik a testek kétfajta tömege és hogyan függ ösze a gravitációval, amit a klasszikus newtoni fizika sem tudott.

 

 

A Szász atomisztikus univerzum analítikus kezelése:

 

Ez a hatásintegrál a Szász univerzumában, a véges Minkowski térben {x=(ct,x,y,z)} ε Ω, kifejezve a kétfajta elemi töltésekkel, q_i és g_i:

 

I =  ∫^Ω (dx)⁴ {Σ_i=e,p,P,E m_i∙c∙∂_νj_i^(n)ν(x) – (F^(em)_μν(x)∙F^(em)μν(x) + F^(g)_μν(x)∙F^(g)μν(x))/4

      - Σ_i=e,p,P,E q_i∙j_i⁽ⁿ⁾_ν(x)∙A^(em)ν(x) + Σ_i=e,p,P,E g_i∙j_i⁽ⁿ⁾_ν(x)∙A^(g)ν(x)}.

 

Ebböl lehet a Lagrange formalízmussal a mezök és a részecskék mozgásegyenleteit levezetni http://atomsz.com/statics-and-dynamics-eng/ 

 

∂^μ ∂_μ A^(em)ν(x) = + j^(em)ν(x) = + Σ_i=e,p,P,E q_i∙j_i^(n)ν(x),  Maxwell-egyenlet,

                          

∂^μ ∂_μ A^(g)ν(x) = - j^(g)ν(x) = - Σ_i=e,p,P,E g_i∙j_i^(n)ν(x),

 

(m_i∙c² - Σ_k λ_k∙∂_νγ^ν)ψ_i(x)+ q_i∙A^(em)_ν(x)γ^νψ_i(x)- g_i∙A^(g)_ν(x)γ^νψ_i(x) = 0, i=e,p,P,E.  

 

A λ_k-k Lagrange multiplikátorok és a Planck állandó egy ilyen L.m.. A Lagrange multiplikátoroknak az a szerepe, hogy ezek stabilizálják a több-részecske állapotokat, mint ahogy a Plank-állandó stabilizálja az elektron-proton rendser állapotát, hogy ezek ne zuhanjanak egymásba, a vonzó Coulomb erö ellenére.

                                                                                     

Hasonlítsd össze a Szász atomisztikus univerzumról alkotott képét az elfogadott Newton-Einstein-i univerzummal, ami a fizikusok szerint 96%-ban sötét anyagból-energiából áll, fekete lyukakkal spékelve és 13.7 milliárd éve keletkezett egy ösrobbanás által. De a kvantumfizika az elfogadott fizikában nincs a gravitációval egyesítve.