https://magyarmuzeumok.hu/cikk/zalalovo-romai-kori-emlekei?fbclid=IwAR3CmSWJtKyKqSDnTTenXA1R6RHrfcfjPtDykS8f4XrEjsDnblcwfBYn7Kk

Eke István ásatásvezető régész munkatársunk elmesélte, hogy már korábban is sejteni lehetett, hogy a területen vannak még rejtett kincsek. Ugyanis a városban keringett egy legenda, ami arról szólt, hogy ezen a településrészen mindig furcsán nőtt a kukorica, sőt bizonyos sávokban ki is égett. Az emberek azt hitték, valamilyen titkos alagútrendszert rejt a föld, a római korral foglalkozó történészek és régészek azonban arra gyanakodtak, hogy itt inkább borostyánkőút húzódik. Az élet őket igazolta, a napokban felszínre került az ókori kereskedelmi út egy része. Az izgalmas felfedezés alapja sejthető volt, hiszen már diákként megtanultuk, hogy a borostyánkőút egy fontos kereskedelmi és katonai út volt a Római Birodalom idején, ami az Adriai-tengertől egészen a Balti-tengerig húzódott, és az útvonalba tökéletesen illeszkedik a Salla-Savaria-Scarbantia (Zalalövő-Szombathely-Sopron) terület.

A munkálatokat egy magnetométeres és talajradaros vizsgálat is megelőzte, és a múzeumbarát fémkeresős csoport is átvizsgálta a területet. Már a kezdeti szakaszban sok római kori érme és fémtárgy előkerült. Háromszáz pénzérmét találtak, amelyeket a 2-4. században használhattak, de ebből a korból származtatnak több épületmaradványt is.

Ezeknek egy része lakóház, mások gazdasági vagy a helyi iparhoz köthető épületek lehettek. Több házmaradványon azonban égési nyomokat figyeltek meg, ami vagy háborúra vagy más tűzesetre utalnak. De számos apróbb ékszert, csatot és fibulát, valamint egy bronzból öntött szobortöredéket is találtak, ami a testtartásból ítélve Vénusz-szobrocska lehetett. Az eredetileg kb. 20 cm nagyságú női alak a feltételezések szerint egy házi oltáron állhatott.

A régészeti munkák ideje alatt konzulensként jelen volt Dr. Redő Ferenc nyugalmazott régész, aki korábban a Régészeti Intézet igazgatóhelyettese volt, és húsz éven át Zalalövő ókori múltját kutatta. Számára is nagy élmény a mostani feltárás eredménye,már csak azért is, mert a legutóbbi időszak leleteit és a mostani felfedezéseket ő tudja a leginkább összefüggésbe hozni. Most már kétség sem fér hozzá, hogy Salla, az ókori belső pannóniai település nagyobb volt, mint ezt eddig a szakemberek feltételezték, hiszen most már a Zala folyótól délre fekvő területeket is a helységhez lehet csatolni. A leletanyag pedig azt mutatja, hogy e városban magas igényű lakosság élt a római korban.