No, azért ezek a gyermeteg játékok nem voltak olyan gyermeteg játékok. Volt aki belehalt, volt aki belerokkant. és persze van, aki szerkesztő úr lett tőle.
Erről a fűnek-fának mesélésről... Egy távoli rokonomat vitték el egy táborba. (Nem Zánkára.) Aztán jól megverték, soxor. Nagyon. Aztán aláiratták vele, hogy majd jelenti hogy miket beszélnek a népek. A fivkó mondta, hogy jó jó, de ő iszik, és fecseg. No ne, maga rendes ember.... No, aláirta, kiengedték. Első útja a kocsmába vezetett, megivott egy liter bort, és elkezdett üvölteni, hogy majd jól besúgok mindenkit, meg ilyeneket. Egy évig kérdezgették, mit is hallott, aztán mint hülyét talonba tették.
Meg annak idején öcsém tett egy NyEui túrát (82 táján). Mikor hazaérkezett, harmadnap becsöngetett egy hűtögépszerelő. mondom neki, nincs semmi baja. De ő megnézné. Jöjjön. Nézegeti, látom fingja nincs, mit csináljon, eszembe villan valami: rákérdezek.
Azért jött, hogy valamit megtudjon az öcsémről, hogy mit mesélt NyEuról? Hogy találkozott-e disszidens osztálytársával? A fickó vörös lett, mint aki a Kossuth dij átvételekor hangosat fingik. Mondom neki, húzd innen a beled, aztán irj valamit fejből.

Attila