Péter Erika

háttal állsz

háttal állsz az összetartozásnak, két mozdulat
között az állomás vagy. két mozdulat, mi
egymásba érne, mikor a mozdulat megért
a cserére. aki áll, ahol, abban töredékek
vannak, becsapódások, önmaguknál

súlyosabbak,
és nincs ablakuk levegőre, látni. otthonból
próbálnak hazatalálni, lélegzetvisszafojtott,
zárt állapot. hit, tagadás együtt elhagyott,
nem belátható a gondolat-sarok, s a

körülményekbe
hímzett indulatok foszlott falvédője kinek kell.
csörög a szív, ócska vekker. hagyod, hogy
átöleljen egy másik nyomorult nap.
a szó ketrecéből a vadak kiszabadulnak.