Kapui Ágota

Kitépett lapok

Mögöttem állnak mind a tegnapok,
és nem hagyja el zokszó sem a számat –
az asztalomon szétzilált lapok:
elveszett versek  suttognak utánad.
Ha elrepül a szárnyas pillanat,
az ihlet fénylő szentjánosbogárka,
hiába iramlik a gondolat,
hogy szavak ékes ketrecébe zárja.
Mint hátam mögé dobált tegnapok,
papírra izzadt galacsin a versem,
múltam könyvéből kitépett lapok:
ha jön a perc, értük kell majd felelnem.