VÁRI ATTILA

MÁRCIUS

 

 

hallod a csorda-szám kizöldülő füvek
visonganak a szétterpesztett árok
két oldalán mert csiklanja a szél
a jég alól kibukkanó vizet

 

a híd egy mély feketét ásít
palló de nagyzol mint a barka
mikor a szélben macskásan dorombol

 

összesúgnak a kamaszok mögött

mindig a tavaszok s a pittypang
sárgát kiált s ha jő a visszhang
önmagát fonná gyermekláncba mint

 

kölyökkutyák a farkukat terelve

kergetve azt mi el nem érhető
s vakkantva mégis hátha megijed
a napsütötte zsindelyes tető