Kassák Lajos

Kísértés

Kint jártam a hegyen s a kosaram teleszedtem gyümölccsel.
Mire hazaértem a felét útonútfélen elhullattam.

Hogy körülültük az asztalt, mindenkit jószívvel kínálgattam
egy zöldhéjú alma maradt utoljára, gondoltam, ez az enyém lesz.

Alig hogy nyúltam utána, egy másik kéz is kinyúlt a tál fölé
idegen kéz volt, de ahogy érintettem árnyék suhant át a szívemen.

A gyümölcsből nem maradt nekem semmi, de sohsem felejtem ezt
                                                                      az estét
tízen ültünk az asztalnál s egy lány, mintha gonoszul incselkedett
                                                                      volna velem.
                                                
Aztán felébredtem, mert mindez csak álmomban történt ilyen                                                
                                                                      gyönyörűen.
Egyedül álltam a reggelben és éreztem hiába is vágyakozom
a lány után, akit nem ismerek s aki talán engem se ismer.