Sennát nem lehetett közönyösen nézni. Totálisan megosztotta a világot. Akinek tetszett az a Dominancia, amit az edzésen belevezetett a kocsijába, mindjárt rajongott érte. Aki viszont nem értette, nem hitte el, nem örült annak, hogy annyival gyorsabb, az gyűlölte.
Megosztotta a tábort, rajongókra és ellenségeskedőkre.
Pontosan úgy, ahogy most Michael Schuamachernél tapasztaljuk.
Tudjátok Senna afféle "szigetember" volt. Semmi más nem érdekelte, mint a Verseny. Utólag bele akarnak magyarázni olyan elemeket, hogy a vallás, a család, meg a barátok szerepe - amit annak idején tetteivel megcáfolt. Senna mindig Egyedül volt - és szemben az egész világ. Legalábbis Ő, és az érte rajongók így érezhették. Szemben állt Balestrével, a Szövetséggel. Afféle Forradalmár is volt, emlékeztek még arra, hányszor akarták eltiltani.
A vezetési morálja eltérő volt. Nem mondom, hogy erőszakos volt, inkább azt, hogy őrült kockázatot vállalt az előzéseivel. Prost megérezte, hogy Senna nem legyőzni akarja őt, hanem képletesen szólva elpusztítani. Ebben igaza volt. Senna a saját szabályai szerint játszott, amiket maga kedve szerint hajlítgatott. Joakim Bonnier mondta, hogy könnyű az embernek extra gyorsnak lennie, ha kiiktatja a többi versenyző iránt érzett felelősség fékjeit. Senna ugyanezt tette, emlékszem, hogy amikor edzésen előzött szinte lerongyoltak előle a pályáról, félrehúzódtak, Sennát nem merték feltartani.
A többi versenyző miért nem részesült ilyen kegyben?
Vannak még kérdések, ezek kétélűek, mert akiről írunk meghalt, nem tud védekezni.
Ami utána maradt, elérhetetlen Pole-pozíció Rekord - Senna maximalizmusa - de mindennek a mélyén egyfajta versenyzői magány, ez tette őt mássá, halhatatlanná.
Ahogy Berger mondta: egy másik világban vezetett...