Kálnoky László

Elhárító kíváncsiság

_/részlet/

..................

                      2.

Ne mondjuk öregen se, hogy nincsen vesztenivalónk,
hisz ez annyit jelentene: utánunk az özönvíz,
fütyülünk rá, mi lesz, ha mi már nem leszünk.
Ami engem illet, szívesen beletörődnék a halálba,
mert már eleget éltem. Igen, beletörődnék,
ha feltámadhatnék minden száz évben egyszer,
egyetlen napra, és beléphetnék láthatatlanul
egy könyvtár ajtaján, s megtudhatnám, mi történt
a földön, amióta nem vagyok lakója már,
ha megtudhatnám, sokra vitte-e azóta emberi fajtánk,
vagy kipusztította egy szálig önmagát.
Igaz, az utóbbi, szomorú esetben
könyvtár se volna, újságok és könyvek se benne,
s csak a puszta hiányt láthatnám, de a részletek,
az okok és okozatok ismeretlenek
maradnának. Kielégítetlenül kellene
újabb száz évi álomra hajtani fejemet,
és azontúl feltámadni se vágynék,
hisz élet nélkül nem történne semmi megtudni érdemes
a földgolyón, amire kíváncsi lehet egy halott is,
amiért láthatatlanul belép egy könyvtár ajtaján,
amiért nem tud örök álomban nyugton maradni,
akármilyen mély is a sírja,
akármilyen sötét az éjszakája.