Bár nekem annak idején más volt a kedvencem (az elég jó választékból...), de a fekete lotusos Senna képe az egyik első valamirevaló élményem a F1-ből.

Az, hogy egy kicsit visszasírom ezeket az időket (Senna-Prost-Piquet-Mansell), vajon reális alapokon nyugszik, vagy az ember már huszonéves korára is nosztalgia-idióta lesz?