Vége. Számomra a téli játékok valahogy mindig is sokkal személyesebbek, vagy emberléptékűebbek voltak, mint a nyáriak. Nem tudom miért, talán mert errefelé kevesebb médiafelhajtással jár, vagy mert még mindig felsejlik valamennyire, ahogy 5 évesen néztem Szarajevóból a sífutást az erdőben, vagy mert a környezetemtől eltérően én viszonylag rendszresen követem a téli sportágakat és ettől kicsit jobban magaménak érzem a téli olimpiát, de szerintem összességében többet meg tud idézni a sport általam megszokott, hagyományos, kicsit amatőrebb oldalából, mint a nyári. 

Nekem is sok gondom volt az események nyomon követésével, igyekeztem mindent felvenni és este nyugodtan megnézni, néha az Eurosport igencsak megtréfált és slopestyle helyett teniszt találtam Rióból, de összességében rendben volt. Főleg ES-t néztem, M4-et nagyon elvétve. 

Örülök, hogy a legközelebbi már egyszerűbb lesz, akár ki is lehetne nézni, de ahogy nézem, a helyszínek (Milánó, Bormio, Cortina, Valtellina) többórás autóútra vannak egymástól, hiába van viszonylag közel az egész. Meglátjuk.

Az olimpia számomra legemlékezetesebb pillanatai:

Aileen Gu és a tarolása

Jacobellis duplája és a grab

Shaun White búcsúja és a japán srác történelmi menete

Vlhova és a szlalom dobogója

Gisin öröme és Holdener csalódása kombiban

Strolz győzelme kombiban és ezüst szlalomban

Odermatt második futama óriásban

Curtoni, Delago, Goggia és aztán a csalódás

Ledecka duplája

Eric van de Poele, a gépember

Lara Gut aranya, főleg ahol tartott 3 éve

Shiffrin...

Feuz aranya és Johan Clarey ezüstje

A női sícross döntő utáni pillanatok

Ebba Andersson majdnem és Niskanen bronza 30kmen

Frida Karlsson összeomlása

A női 10 km sífutás befutói

Latyipov 4 rontása 1 perc előnyről

az orosz műkorisok...

a kínai páros műkorisok aranya és az a katarzis

a magyar shorttrackesek produkciója en bloc pozitív és negatív értelemben egyaránt