Hali! Látom átment a topic filozófikusba, ami nem baj.

Nos, alapjaiban egyetértek én Elizabeth-el (nem áll rá a billentyűm a butára...:-), de azért nem teljesen osztom a véleményét.
Leszögezem: a világon semmi gondom a homokosokkal, tőlem azt csinálnak, és úgy, ahogy nekik tetszik, csak legalább annyira diszkréten tegyék, ahogy egy különnemű pártól is elvárható. Ja, és ne engem nézzen ki magának, mert akkor viszont minden béketűrésem elvesztem (fiatalabb koromban - szégyenszemre - üldözött egy, _nagyon_ nyomatékosan kellett kérnem, hogy szálljon le rólam). Tudom, nem kéne annyira viszolyognom tőlük, de mit tegyek, ilyen nevelésem volt - talán a fiatalkori rossz emlék is hozzájárúl -, hiába vagyok teljes mértékig toleráns az eszemmel, és a cselekedeteimben, az érzelmeimet nem tudom ripsz-ropsz átnevelni. (Apropsz! Kicsit elegem van ugyan, hogy lassan már nincs film legalább egy homokos mellékszereplő nélkül, de a "Lesz ez még így se" c. filmben a homokos fazon remek játéka kifejezetten enyhítette a viszolygásomat irántuk.)
Szóval a lényeg: egyetértek Elizabeth férjével abban, hogy itt, és most (Magyarországon mindenképpen!) nem érett a helyzet arra, hogy homokos pár gyereket neveljen.
Hangsúlyozom, egyáltalán nem gondolom, hogy rosszabb szülők lennének, vagy kevésbé szeretnék a picit, vagy pláne, hogy "félre" akarnák nevelni (ezt szerintem nem is nagyon lehet). Nem, nem ezért ellenzem a dolgot. Egyszerűen azért mert addig, amíg a "buzi" egy szitokszó, és a homokosok megítélése egyértelműen negatív, addig a nevelt gyermek igenis olyan környezeti megvetésnek, megkülönböztetésnek lesz kitéve, amit szerintem még a mégoly erős (nevelő)szülői szeretet sem tud ellensúlyozni.

Ennyi.