deValera Creative Commons License 2000.01.17 0 0 13
Nobodybuilder, én is azt gondolom, hogy vannak gondolkodó magyar írók, a baj csak az, hogy - osztom és ismétlem véleményedet - a politika előbb-utóbb körüllengi őket, ha gondolkodnak és írnak. Néha ők is hibásak, hiszen érzékenyebb emberek lévén csúnya és parttalan vitákat bonyolítanak.
Ez viszont régen is így volt. Amióta a világ világ, az írók is különböző szekértáborokba, körökbe, kávéházi csoportosulásokhoz tartoznak. Érdemes átolvasni a két világháború közötti népi-urbánus vita dokumentumait. Az az anyázás, amit Kodolányi, Veres, Sinka, Féja kontra Zsolt, Bóka, Ignotus Pál stb.stb. bonyolított, ma is dicsőségére válna egy képzeletbeli Csurka-Esterházy összecsapásnak.
Az is baj, hogy ma lényegesebben kevesebben olvasnak, mint akár tíz évvel ezelőtt. Ettől függetlenül lehetne több emberhez is szólni(szerintem ez igen fontos, elfeledni látszó kötelessége az írónak).
Valamiképpen a jót, a nemeset, az erkölcsöset kellene felmutatni: az emberek egy része nem azért nem olvas mai irodalmat, mert nem elég vájtfülű, hanem azért, mert sekélyes érzések, rosszkedv és tehetetlenség csap felé - ez a helyzetkép pedig irodalmilag sem igaz, mint ahogyan az élet sem csak a keserűségről szól.
Szóval, Máraiék (és Kodolányiék) tudtak szórakoztatni, tanítani, elgondolkodtatni. Ma is vannak nagyformátumú íróink, de eszmei kisugárzásról nem beszélhetünk addig, amíg pl. egy Szilágyi István vagy egy Ratkó József neve csak a kortárs irodalom iránt érdeklődőknek mond valamit, és nagyon távol esnek attól, hogy életművük a magyar közgondolkodás erővel ható része legyen.