Pál Marcell Hesperus

Au revoir

A búcsúzások önző holtidők,
perceikért senki sem rajong,
várják, ahogy szürke holtterekből,
felépül a végső alkalom,

és menedéket kér vagy ölelést,
a testek búvó, titkos forróságát,
menteget pár léha tévedést;
a szívek visszatérő kóborlását.

A búcsúzás szaga; friss orgona,
ha túl soká tart, rabjai leszünk,
emlékeink harmatillata,
megzavarja elképzelt hitünk,

menedékért sír, ami még kedves,
a búcsú olykor vállalt tévedés.
Nekifutunk újra pár szerepnek,
hogy sokadszorra meséljük el
másnak; egyedül a minden is kevés.