Bismarck politikai zseni volt, igazi profi, a diplomáciai eszközökkel kitűnően operálni tudó lángelme.

De a politikai viselkedéséhez meg kell érteni azt a politikai környezetet, amelyben neki, Bismarcknak kellett tudni boldogulnia: nekik egy legyengült Németországból kellett egy fokozatosan megerősödő, végül stabil alapokon álló erős Németországot felépítenie. Ez pedig csak úgy sikerülhetett neki, ha minden szomszéd országgal meg tudta találni a baráti, szövetségesi hangot. Ha ui. bármelyiket magára haragította volna, akkor az akkor még gyenge Németországot könnyen eltaposhatták volna. Kivételt Franciaország képezett, melyet nem tudott sehogyan sem kibékíteni, így vele szemben a diplomáciai elszigetelés taktikáját alkalmazta -- sikerrel. A nagyhatalmak közötti diplomáciai egyensúlyozás pedig diplomáciai zsenit kívánt, -- Otto von Bismarckot.

Vaskancellárnak is azért nevezték, mert a diplomáciai egyensúlyozás sikeréhez pontosan megtervezett politikai programra, annak pontos véghezviteléhez pedig politikai következetességre, és fegyelemre volt szükség.