Szabó Lőrinc

A befagyott Ipolyon

 

 

 

Korcsolyáztam. Előbb fakorcsolyán,

aztán igazin. Még csak tétován

mozogtam a befagyott Ipolyon,

s féltem a forgóktól: sok helyt bizony

vékony volt a jég, süllyedt, recsegett,

s visszahajolva szinte röpített,

ha rátévedtünk. Ilyen helyeken

lyukat kereső, tátogó halak

villogtak az áttetsző zöld alatt,

de többnyire fenékig mereven

állt a dermedt víz,

s én kényelmesen

korcsolyáztam ide-oda... Szárnyamat

(a kabátomét) széttártam, kevély

vitorlaként, dőljön bele a szél:

repülés volt ez is, tükörsima

semmiben a repülés mámora,

s míg nyeltem a hó csapó pelyheit,

a kalandvágy mindig messzibbre vitt.

 

 

***