Csíkoshátú vadmalac. Ilyen néven szerepel a késmúzeum anyagában. Bár származási helyét tekintve inkább tapírborjú lehetne. Egy eredeti replika áldozókés az ősi inka civilizációból. Egy valódi gyíkolókés. Ezzel áldoztak leguánt az isteneknek. Miután a spanyolok elloptak minden aranyat, így csak jelképes a kés fehér-, sárga- és vörösarany anyaga.

http://keptarhely.eu/images/2022/01/30/v01/20220130v01x4haf9.jpeg

Magyar kutatók szerint viszont sokkal régebbi, nyilvánvalóan egyértelmű a hun hatás. Szájhagyomány alapján ismert, hogy Atilla (germanusul Attila) temetése után ilyen kis késeket osztogattak nemeseknek, hogy emlékezzenek a hármas koporsó - arany, ezüst és vas - misztériumára.

Néhányan nekibúsultak a világnak és az akkor még ismeretlen amerikkok földjén kötöttek ki. Úgy gondolták, inkább ott élnek, és inkább nem busonganak királyuk halálán. Így lettek belőlük minden ketchupák vezérei, az inkák.
Jelenleg komoly kutatói vita folyik arról, hogy a kés méretei tartalmazzák-e azokat a koordinátákat, amelyek alapján Attila sírja megtalálható lenne.

http://keptarhely.eu/images/2022/01/30/v01/20220130v01xv54ys.jpeg

Az eredeti példány másolata a hun Chicoschfokosch inka uralkodása alatt készült a huedebebastunc iskola műhelyében, de egy hittérítő ellopta. Kalandos utazása végén a Nuqupina Chakima* kolostromba került, ahonnan a kissé megviselt kegytárgyat a Pancser Láma juttatta el - tisztelete jeléül - a PTA Késmúzeumnak.
Az eszköz restaurálása huninka szájhagyomány alapján készült, a Pithec Művek összes helyiségében.

http://keptarhely.eu/images/2022/01/30/v01/20220130v01x38pc3.jpeg

Az 50 mm hosszú, 22 mm széles, 2 mm vastag penge - utalva a Tiszára - a "lágyan fodrozódó víz"
felületet kapta. A teljesen fémszerkezetű, 105 mm-es eszköz a heavy-metal stílus egyik első, ősi light képviselője.



* A nevezett kolostrom titkos helyen, a Himalája csúcsai között fekszik, semmiképpen nem tévesztendő össze a Párizs melletti, francia Nuquima Chakapina kolostrommal, amelyiknek a háza nyilvános.