névtelen Creative Commons License 2022.01.22 0 0 92

Azt gondolom (és mindig is ezt gondoltam),  hogy rendszer szintű optimumra kell törekedni (Win-Win szitu) és nem erő alapon, már kárára fejlesztünk (Win-Lose).

 

Például, szerintem ezért is jó gondolat a hanyagolt vonalakon az 1-2 vonatos menetrend, HA ez a bezárás alternatívája. Napi egy vonattal fillérekből, lassan, de van élő üzem, nem lopják a sínt, nem építenek bele, nem foglalja vissza a természet és ha kell, a régen, hatalmas erőfeszítéssel létrehozott vonal ott van, nem kell nulláról létrehozni.

 

A baj az adott esetben szűk látókörűen meghozott döntésekkel van, a fűnyíróval, a felületes információk alapján meghozott döntésekkel, amikkel adott esetben értelmesnek tűnő alternatívákat sem hallgat meg senki.

 

Régen volt róla szó: a versenytárs az egyéni közlekedés. A kockázat pedig: az egyéni közlekedés azzal együtt, hogy egyre nagyobb szeletet kap a tortából, úgy az átlagos megélhetési költségekből is egyre nagyobb a részt kíván, egyre drágább, arányaiban is. Ha ez lesz az egyetlen alternatíva, akkor ez is kényszer költség lesz a megélhetés mellett sokaknak és ez fájni fog társadalmi szinten.

 

Amíg az a hozzáállás, hogy pl, egy (vasút)vonal megszüntetésnél az az indok, hogy kevés az utas. Nos, nem. Ez A kérdés a vonal üzemeltető felé, hogy miért is kevés? És, erre van jó válasz és rossz válasz is.

Előzmény: trizs77 (90)