Kányádi Sándor

 

Távolodóban

 

távolra még ellát a szem

de a közeli apróságok

már a betűk is megkívánnak

félkarnyújtásnyi távolságot

 

és ködösül a távol is

heggyel az ég egybemosódik

és kezded el-elhagyogatni

fontosnak vélt vinnivalóid

 

süllyedőben emelkedőben

látod a foszló láthatárt is

osztogasd szét amid maradt

ingyen is átvisz ha ki átvisz

 

s hátra ne nézz kiket szeretsz

a maguk útján nem utánad

mendegélnek akaszd a fára

üresen maradt tarisznyádat