Helló Nan!

Jó a példád a paptól pénzt kölcsönkérő, majd ezt a kocsisoron elverő figuráról.
Abban az esetben, ha a kocsisoron folytatott tevkenységet elítéled, erkölcsileg még nagyobbnak tűnik az a bűn, amit az illető azzal a hazugsággal követ el, amivel a pénzt kicsalja a papból.
Ha adok, akkor bizony fennáll a veszélye annak, hogy nem arra fordítják, amire én fordítanám. Egy ideig azért nem adtam pénzt a kéregetőknek, mert tudtam, hogy alkoholra költik. Ma azonban úgy gondolom, hogy egyrészt ezzel már nem nekem kell foglalkoznom, az én "dolgom" az, hogy adjak, ha van miből, másrészt pedig nem ítélhetem meg az ő alkoholizálását (mint ahogy egyetlen cselekedetét sem). Tehát, amikor adok, akkor nem kérdezem mire kell. Nem is ellenőrzöm. Ha vonatjegy kell, akkor megoldás az is, hogy veszek egy vonatjegyet.
Ha valaki lelkiismeret nélkül átvág, akkor mi van?
Ő dolga, ő számol el vele.

"II. Janos Palt sem lehetne hedonistanak nevezni, (mar csak a teljesitmenye es hihetetlen munkbirasa miatt sem) pedig vitathatatlanul flancos helyen lakik."

Nem, én sem nevezném annak. Csupán azt nem értem, őt miért nem zavarja az, hogy a lakhelye azért annyira "flancos", mert ezrek vére és izzadsága termelte ki az ehhez szükséges vagyont. Miért nem zavarja, hogy keresztények és nem keresztények sokasága hal éhen, vagy fagy meg évente, amíg ő - igaz, hogy ajándék - hihetetlen értékű autót használ (hogy csak ennél maradjunk).
Illetve rosszul gondolom. Bizonyára zavarja egy kissé. Csak nem eléggé. Mert ha eléggé zavarná, akkor bizony eladná az ajándékot, és az egyéb rendelkezésére álló vagyonokat, és megpróbálna valóban példamutatóan élni.
Amíg ez nem változik meg, addig a pápa számomra sem példakép.

Üdv,

Ben