Radix:
Na ez az. Nincs annál szórakoztatóbb, mint mikor az ősről olvasunk valamit!
Na de. Mi van akkor, ha nem saját örömére csinálja ezt az ember, hanem pontosan megadott árlista szerint kutat a megbízójának?
1. szerintem ez egyrészt rutinná válik, másrészt kevés a motiváció, harmadrészt az ügyfél bánja, hogy nem megy a kutató mindennek utána. Mert olvastam valahol ( :-) ) egy tételes árlistát... Bizony én annyiért nem csinálnám meg. Azonkívül pedig tudnék történeteket mesélni arról, hogy a sokat emlegetett mikrofilmtárban mit csinálnak bérkutatók. Tekerik a filmeket, aztán valamit beírnak, a megrendelőnek az is jó lesz.... Szóval ennyit a megbízhatóságról.
2. Sokkal jobb, mint te is írtad, ha az ember szórakozva kutat. Vagyis mindenkit ki kell "oktatni" arra, hogy hogyan induljon el és hogyan haladjon a családkutatás útján. Üzletet ebből legfelejebb ezen kiadványok, meg a hatalmas mennyiségű adatbázis kiadásából lehet(ne) szerezni. Mondjuk ez sem kevés, csak ehhez dolgozni kell.
3. Azért kell tudni, hogy melyik ősünk mit csinált, mert akkor büszként tekinthetünk pl. a kökös-uzoni csatára, amelyben az én egyik elődöm is részt vett. Hallottatok e csatáról? Biztos nem. Pedig ebben vitte el a felét Gábor Áronnak egy ágyúgolyó. És akkor már is ismerősebb lehet.