Róna-Tas és a csisztopoli felirat

A magyar népnév egy 1311-es volgai bolgár sírfeliraton

In: Magyar Nyelv 82/1 (1986), 78--81

http://real-eod.mtak.hu/1079/1/05%20R%C3%B3na-Tas%2073-92.pdf

A Volga és a Káma összefolyásánál van egy falu, amelynek a neve Bolsije Tigani. Ennek a határában, az 1960-as években tatár régészek olyan sírokat tártak fel, amelyek a kilencedik század végére, vagyis nagyjából a honfoglalás idejére voltak keltezhetők. Az ezekben a sírokban található temetkezési szokások olyan kétségtelen párhuzamokat mutatnak a Kárpát-medence magyar honfoglalás kori sírjaival, amilyen például a részleges lovas temetkezés. Ezért a szakemberek nagy része nem kételkedett benne, hogy ezekben is magyarok nyugszanak. Csak hát a sírokban nyugvók nem beszélnek. A kételkedők száma csökkent, de még mindig maradtak. Azután 1983-ban egy tatár kutató új sírfeliratokat fedezett fel a korábban zárt területnek minősülő, a Káma partján fekvő Csisztopol temetőjében. A felfedezés nagy port vert fel, a következő években tatár és magyar kutatók is megfordultak a temetőben, mert az egyik kövön váratlan felfedezést tettek. Tatár kollegáink a sírkő fényképét elküldték Magyarországra, ahol 1986-ban elôbb magyarul, majd angolul is közzétettük a feliratot. Az arab írásos sírfeliraton ugyanis minden kétséget kizáróan olvasható volt az elhunyt apjának neve: Madzsar. Mikor a következő évben magam is Csisztopolba utaztam, a követ alig találtuk meg, a gaz benőtte, és ketté volt törve. De a kérdéses hely olvasata egyértelmű volt. A felirat egy 1311-ben elhunyt személynek állított emléket, az elhunyt nagyapja talán találkozhatott Juliánusszal. A csisztopoli temető a Káma partján van, de tudjuk, hogy a helyiek nyelvében a Kámát is Etilnek nevezik. S a temetőtől nem messze van az a bizonyos Bolsije Tigani nevű falu. Vagyis írott forrás, felirat és régészeti emlék együttesen bizonyítja, hogy a keleti magyarok egy csoportja élt a Volga– Káma vidékén.