Kedves csülök,

ez a történet már nem arról szól, hogy szidjuk, anyázzuk vagy védjük Császárt. Itt mégcsak nem is Ő a fontos.

Amit szóvá tettem, az a T. Szerkesztőség volt. Kértem, hogy ne lépjék át azt a bizonyos határt, remélve, hogy maradt még bennük egy kis emberi tartás, józan megítélés és morál.

Az, hogy ezeknél az elveknél fontosabb volt számukra, Nyírő, Ökrös, Takács urak, valamint mindenki moderátora, a mi Mónikánk számára a szenzációhajhászás, a gátlástalan magamutogatás pártolása, nos ez nem csak Császárt minősíti, hanem mindazokat, akik íly módon továbbra is sztárolják, nyilatkoztatják.

Vajon miért nem jut senkinek sem az eszébe meghívni a halott rendőr családját egy hasonló kis bájcsevegésre, talán arról, hogy milyen érzés volt halottnak tudni gyermeküket.

Kedves csülök,

ezen az úton, amelyet a T. Szerkesztőség követ, hamarosan eljutunk a "Running Man" féle médiaőrülethez. Ahol nincsenek morális, emberi értékek, ahol csak a nézettség, a szenzáció, a pénzhajszolás számít a reklámbevételek mindenáron való emelésével.

Röhejesnek tartom a másik topikban szájukat tépőket, anyázókat, kérdésükre választ remélőket.
Nem fogják fel, hogy ez az egész beszélgetés nem azért volt, hogy VALÓBAN beszélgetni lehessen azzal az emberrel.

Ők csak asszisztáltak egy kis sztároláshoz, meg a fentiekben említettekhez. Közben meg azt hitték, hogy meghallgatja őket valaki.

Ugyan.

Na hali.