Kicsit régen olvastam Dűnét, főleg a folytatásokat, de úgy emlékszem, le volt írva valahol, hogy az Atreidesek Atreuszig vezetik vissza a családfát. De ha tévednék, akkor mea culpa, mea maxima culpa...
A Káptalanházig SZVSZ még elviselhetőek voltak a folytatások (talán mert még mindet Herbert írta :-D), bár szép fokozatosan leromlott az állag. Egy-két jó ötlet volt persze, pl. hogy a Bene Gesserit megcsinálta valahogy, hogy átvegyék a meghalni készülő nővérek agyának infóit, egyszerű homlokösszeérintéssel. A múzeumi fremenek számomra fájdalmas érzés voltak (Kull wahad! :-D), az eredeti fremenekhez képest, a történet szempontjából viszont korrekt volt a létük.